A kútgém jelnyelvét Alföld-szerte ismerték. Főként a betyárokkal kapcsolatban szólt róla Tömörkény, Szép Ernő, Krúdy és a néprajzi irodalom. Gémeskút hiányában a kiskunsági lakos (főzőpásztor) a cserény elé egy rúdra kitette a hujá-nak nevezett szalmacsóvát (Nagy Czirok L. 1959: 223). Az Alföldi tanyavilágban a kútgémmel tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára (Szendrey Á. 1941: 263.)
Pásztorok jelzései kútgémmel (1970-es évek):
1. Vigyázz, hivatalos ember érkezett!
2. Hajtsák a gulyát vagy a ménest az itatóhelyre!
3. Elkészült az ebéd, jöjjenek ebédelni!
4. Nagy baj, szerencsétlenség történt.
5. Vigyázz, megérkezett az olvasó (számvető) bizottság!
Nyelvünk ragozó rendszerét, már megvizsgáltuk. Egy-egy szavunk gyökét (gyökerét) is bemutattam. A ragozó rendszerű nyelvek egyébként nagyon ritkák. Amikre igeragozást mondunk, pl. német, angol, stb. ezek nem ragozások, hanem toldalékolások. A ragozás az, hogy ha vannak gyökök, azoknak mindig egy picit (ici-picit) módosítom a jelentését, mindig egyre tovább és tovább éltetem. Nem értem, még mindig, ha kinyitom a magyar értelmező kéziszótárt, hogy a csudába gondolhatják komolyan azt, amit oda firkálnak (irka-firka). Hogy mondhatják, hogy minden egyes szavunkat innen-onnan lopkodtuk? Bemutattam már a gyököket, így ennek a lopkodós történetnek 0 a valószínűsége. Ez egy összetett nyelv, annyira ésszerű, mindennek megvan a gyöke és azoknak egy MÉLYEBB jelentéstartalma.Nem más jelentése, hanem mélyebb! Igen, tényleg vannak hasonló szavaink, melyek sok nyelvvel azonosak. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy mi lopkodtunk, és véletlenül összeáll egy ragozó rendszerré. Egyetlen módon jöhet létre: ez a kultúra nőtte ki magát, majd terjedt szét a világban. Egy-egy apró rész mindenhol megtalálható nyelvünkből, ezt az etimon-vizsgálatnál említettem.
A magyar nyelv talán az egyedüli, amely a valóságot a legpontosabban fejezi ki. Minden egyes szavunk mögött további értelmezéseket lelhetünk fel. Ezek a további értelmezéseket az iskolában soha nem tanított gyökrendszerünk teszi lehetővé, amely lényegéről már korábban írtam. Most viszont vizsgáljunk meg néhány ősi szógyököt és a mögöttes tartalmát, vajon kifejezhet-e még további tartalmakat? Erre a legjobb példa – habár nem egyedüli – a FÖLDÖNFUTÓ szó.
Amikor ezt egy magyar ember kimondja akaratlan is hozzágondolja, hogy szerencsétlen, otthontalan, szegény, stb. A több ezer éves magyar nyelv magyar-ázata az, hogy egy lovas nemzet szemszögéből aki földönfutó, annak ló hiányába futva kell menekülnie az esetleges veszélytől, vagy harcolnia kell, akkor hátrányos helyzetbe kerül...
A magyar nyelv ragozó nyelv. A rag lehet képző, jel, toldalék, melyeket a szavak mögé, közepéhez vagy elejéhez RAGasztunk vagy RAKosgatunk. A rag jelentése egyébként rész, mely előfordul – több – szavunkban is úgy, mint pl.: saROGlya, ami a szekér megtoldása egy keretes farésszel. Tehát a saroglya toldalék!
A ragok mellesleg ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók („rak” szavunk ragozása). De íme egy hosszabb példa: meg-hív-at-tat-hat-ná-tok. Ezt a világ többi nyelvén is legkevesebb 4-7 szóval fejezhetik ki...
A Kárpát-medence nyelve a hazatérés (1800-as évek után már honfoglalásként ismerjük, én hazatérésnek írom és mondom, ősi krónikáink szerint is) előtt is magyar kellett, hogy legyen. Erre Radics Géza is felhívja a figyelmet, ugyanis azt állítja, hogy az ősi nyelvet nem tudták elseperni a „betolakodó” nemzetek, a magas népsűrűség miatt. Ezt a magas népsűrűséget régészeti leletek sokasága is bizonyítja. Árpádék a hazatéréskor 10-szeres őslakosságot nem magyarosíthatták, és Árpád magyarjai sem szlávosodtak el. A hivatalos történelem szerint pedig itt szláv ajkú népek éltek a magyarok előtt.
Őseinknek nemcsak a szókincsük volt nagyobb, mint a miénk, de sokkal műveltebbek is voltak. Sokkal jobban ismerték és művelték a természetet és vele összhangban éltek. A mai átlagember jószerivel csak ember alkotta tudást ismer. Szerves műveltség (az a tudás, amit lényegében a hagyományokkal, pl. népmeséken, népdalokon át kapnak meg az utódok), és tapasztalat nem áll mögötte. Amit az egyetem fala között tanítanak a természetről, azt ismerjük, nem azt amit kint érzékelnénk.
Rendkívül sokoldalúak voltak. Maguk építették a házukat, a kemencét, a tűzhelyt, a csűrt, a górét, ólakat, kaput, kerítést. Szerszámaikat, eszközeiket maguk készítették. Maguk készítettek rokkát és szövőszéket, amiken fonták a fonalat, szőtték a szöveteket. Festették, varrták, hímezték is ezeket. (Tehát festékeket is tudtak készíteni). A libák pihetollaival töltött finom dunnákat, takarókat csináltak. S még sokáig lehetne sorolni mi mindent. Ez a XIX. század végéig így volt. Ismerték erdők, mezők, hegyek, folyók, tavak, lápok virágait, növényeit, bogarait, madarait, halait, apró és nagy állatait. Tudták a gombákat, a gyógynövényeket, a fűszereket, a kerti virágokat. De ismerték még ezek részeit is. Sokfajta növényt termesztettek, gyümölcsfákat, cserjéket, bokrokat. A növénytermesztés mellett mindig sokféle állatot tartottak. Ismerték terményeik feldolgozási és tartósítási módjait. Mindezen dolgokat el is nevezték!
Iskolában előszeretettel tanítják a finnugor származást. Amiről már bebizonyosodott, hogy nem igaz, s javarészt csak nyelvi rokonság van a magyar és ugor nyelvek között. Kialakulása az 1848-49-es szabadságharc bukása után kezdődött. Talán ismerjük azt az idézetet, ami Talleyrandtól származik: "A magyarok közismerten híresek arról, hogy büszkék a múltjukra. Vedd el tőlük a múltjukat, és megszünteted létük alapját!" Ezt a Back-terrorral tudták elérni. Nemcsak a magyar politikai és gazdasági élet zsarnoka lett, hanem ami a legfontosabb: a szellemi életnek is. A Habsburg-ház már évszázadok óta azon dolgozott, hogy megtörje a magyarokat, és bekebelezhesse az országot, ami addig nem is sikerült. Kiváló fegyvernek bizonyult a magyar nemzettudat kiművelésének megakadályozására az, ha ez a merénylet tudományos köntösbe öltözik...
Testnevelésórákon jóformán, csak a focit, vagy a kidobót tanulhattuk meg kisiskolás korunkban. Ritkán, de volt, amikor nem csak labdajátékokat lehetett játszani. Ezeknek a játékoknak nagyon sok hiányosságaik vannak. Gondolok leginkább a focira. Erkölcsre egyáltalán nem tanít, de ingyen kegyelemre még inkább nem. Azt azonban észrevettem, hogy sokkal inkább jellemző az ránk, hogy szeretünk odaállni a gyengébbik mellé, vagy annak szurkolni. Ez jó. De mégis hogyan játszhatunk erkölcsös játékot? Milyen játék az, ami erre megtanítja a gyerekeket?
A magyar ember a jövőben hisz. A nyugati szociológusok azt mondják, hogy mi magyarok amolyan nyugat-balkáni típusú emberek vagyunk, akiknek a gyerek a mindenük. Istenítjük a gyereket. Azt mondják, hogy „nem lehetséges, hogy nem tudnak másra gondolni!” Ők tudtak s ezért nincsen gyerek. Sajnos nálunk is ez a probléma kezd megjelenni. Azért nem fognak most menni a gyerekek Mikulásra várni, mert 14 év alatti gyerek a magyar családok 15%-ban van. Ebben pedig minden család bele tartozik. Ebbe a roma családok is benne vannak.
Azt mondja a magyar ember, hogy az az igazi család, ahol a szülők a saját maguk eszéhez mérten, a saját humán erőforrásukból, szellemi, gazdasági és lelki kapacitásokkal mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekeik náluk többek legyenek. Ez az a feladat, amit be kell tartani, mert ez a küldetése.
Az 1900-as évek elején Bálint Sándor és Péter László szerint a népi kultúrát az iskolában kellene tanítani, hogy az mindenkihez eljuthasson. Karácsony Sándor úgy érzi, a parasztság megőrizte a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet, de európai műveltsége elmaradt. Az iskolákban tanuló diákok a germán kultúra vonzása alatt állnak és így a középosztály elszakadt népétől, gyökértelen értelmiséget alkotva.