Manapság sokan küzdünk azzal a problémával, hogy önhibánkból vagy önhibánkon kívül elveszítettük munkahelyünket, állásunkat. Sokan pedig azért félnek otthagyni a jól fizető állásukat, mert csak így érzik magukat biztonságban, így érzik biztosítva megélhetésüket, saját és gyermekeik jövőjét. Ahhoz, hogy bátorságot merítsük döntésünkhöz, nem árt ha néhány alapvető fogalmat tisztázunk.
Az előző cikk okfejtése azzal ért véget, hogy az élet él és élni akar. A mostanit pedig ezzel szeretném kezdeni.
Ha minden az életből fakad, mindent ez működtet és mindennek ez, vagyis az ÉLET a célja, akkor miért és hogyan távolodtunk el a civilizáció segítségével ennyire az élettől? Miért akarjuk leigázni a Természetet, miért érezzük rosszul magunkat, a természetben, miért vágunk el minden köteléket, ami oda kötne? Valami megváltozott bennünk emberekben.
Vizsgáljuk meg most a világegyetemet működtető erkölcsi alapelveket.
1. A kör közepe a Jóistené
Korunk vallásai, az ezoterikus tanok, a politika a mestereket, vezetőket állítják a középpontba, akik bólogató hívekkel veszik körbe magukat. És ha a hívek közül valaki esetleg ellent találna mondani a mesternek, vezetőnek, hát az megnézheti magát. De ha egy közösség, csoport közepén a mester vagy vezető áll, akkor ott nem jut hely az Istennek. Ma a pap közvetítő szerepet tölt be Isten és ember között. Erre azonban nincs szükség, mert Isten közvetlenül szól az emberekhez. A papnak, táltosnak, mesternek, a közösség vezetőjének – ha jól végzi dolgát – annak kellene lennie a feladatának, hogy segítsen. Segítsen a kiesetteket visszavezetni a kozmikus rendbe. Így az új kor közösségeinek maguknak kell az Istent /a kör közepére/ megidézniük, közvetítő nélkül. Ha nincs közvetítő nem torzulhat a mindig és mindenkire sugárzó forrás jele. A papnak, táltosnak, mesternek példáját, tanítását hiteles életével kell szentesítenie.
Az élet, a teremtés, a világmindenség pontosan meghatározott törvények alapján működik. És ezek által működik tökéletesen. Igen, tökéletesen. Minden, ami Isten alkotása tökéletes. Még mi is, isten ugyanis nem teremt selejtet. Így az élet /mely Istentől származik/ törvényei is tökéletesek.
A teremtés alaptörvénye a Forrás törvénye, azaz, hogy minden teremtmény a teremtőjéhez, forrásához tér vissza. Ez a törvény tartja össze a Világegyetemet és ezért tér vissza hozzánk minden gondolatunk, szavunk, cselekedetünk. Bármit gondolunk, mondunk, teszünk, az számít, az hatással van a Világegyetemre. Ha jó teremtést indítunk, valami jót elindítunk, az visszatér hozzánk. Ezért keresi ösztönösen minden ember az Istent.
Életemben történt változások a népi gyógyász képzés hatására /részlet/
Fekete Mihályné
2014.06.20. 21:44
Az oktatásról és a vallásról
Oktatás
A világban nagy erkölcsi zavar és válság mutatkozik az élet minden területén. Amikor fiatalok vagyunk, nem figyelünk oda a figyelmeztetésekre, amit a szüleinktől, idősebbektől kapunk. Csak évtizedek múltán kerül elő újra. A probléma az, hogy a nemzedékek a bölcsességüket nem tudják a következő nemzedéknek átadni, mert közéjük éket vágtak. És erről nem a gyerekek tehetnek. Sajnos hajlamosak vagyunk rá, hogy a fiatalokat okoljuk azért, amiért olyanok amilyenek. Az a baj, hogy mi tehetünk róla. Meg persze a társadalom, a rendszer. De legfőképpen mi, mert hagytuk és nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, vagy többet azért, hogy a gyerekeink többek legyenek nálunk. Van még idő változtatni. Innen szép felállni.
Ma a szülő a gyerektől általában olyan távol van, mintha egészen más világban élnének. Egy átlag fiatal /aki 18 éves korára hivatalosan nagykorú/ az oktatási rendszernek köszönhetően élete végéig megmarad ebben az idióta világban. Egy testileg érett fiatal lelkileg hihetetlenül gyenge, szellemileg pedig üres. És ebben nem ő a hibás. Olyan mintha egy késleltető leépítő rendszer lenne beépítve mindannyiunkba.
Megdöbbenünk az emberek szörnyű tehetetlensége láttán, pedig hogy igyekszik mindenki boldoggá tenni, megérteni, szeretni egymást, mennyire akarunk tetszeni egymásnak. A sajtó, a rádió és a televízió által naponta kapunk halálos adag dózist aljasságból, erőszakból, gátlástalanságból és őrületből. A gyűlések, felhívások, tüntetések, tiltakozások, a jelek szerint nem igazán segítenek abban, hogy megértsük egymást...
Életünk során bizony gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor emberek, jelenségek, történések fölött ítélkezünk. Attól függően, hogy számunkra kellemes vagy kellemetlen az a helyzet, amit emberek jelenségek, történések okoztak, kíméletlenül kimondjuk az ítéletet felettük, hogy jó vagy rossz.
De ha komolyan átgondoljuk mi alapján ítélkezünk, mi alapján döntünk, ráébredünk, hogy tulajdonképpen nincsen jó és rossz. Minden a Teremtő alkotása, az emberek, a jelenségek, a történések. Ezek vállalt sorsfeladatok, melyeket meg kell élnünk, meg kell tapasztalnunk itt a földi világban.
"Elhitették velünk, hogy csak akkor tudunk pénzt keresni, megélni, ha elhelyezkedünk egy munkahelyen, és dolgozunk napi 4-8-10-12 órát. Természetesen, ha ez értelmes munka, gondolok itt családért, közösségért, hazáért végzett termelő munkára, gyógyításra tudás átadására, az nem baj, az jó. De gondoljuk át!..."
Mivel egyes vegyszerek a bőrön át is felszívódnak, ne használjunk a fürdőszobában fehérítőket, klórtartalmú tisztítószereket, erős súrolószereket. Ezek használata nélkül is tisztán tarthatjuk a fürdőszobát.
Felmosásra a forró víz és ecet keveréke tökéletes megoldás, de ha valaki nem szereti az ecet szagát tegyen bele néhány csepp illóolajat.
A szódabikarbóna a fürdőszobában is jól használható a mosdó és a fürdőkád súrolására, de a citromos krém /elkészítését ld. az egyik előző számban/ is hatékony.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
A világban nagy erkölcsi zavar és válság mutatkozik az élet minden területén. Amikor fiatalok vagyunk, nem figyelünk oda a figyelmeztetésekre, amit a szüleinktől, idősebbektől kapunk. Csak évtizedek múltán kerül elő újra. A probléma az, hogy a nemzedékek a bölcsességüket nem tudják a következő nemzedéknek átadni, mert közéjük éket vágtak. És erről nem a gyerekek tehetnek. Sajnos hajlamosak vagyunk rá, hogy a fiatalokat okoljuk azért, amiért olyanok amilyenek. Az a baj, hogy mi tehetünk róla. Meg persze a társadalom, a rendszer. De legfőképpen mi, mert hagytuk és nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, vagy többet azért, hogy a gyerekeink többek legyenek nálunk. Van még idő változtatni. Innen szép felállni.
