|
Nyelvtani játékok
Fekete Bence 2014.09.21. 21:48
A magyar nyelv talán az egyedüli, amely a valóságot a legpontosabban fejezi ki. Minden egyes szavunk mögött további értelmezéseket lelhetünk fel. Ezek a további értelmezéseket az iskolában soha nem tanított gyökrendszerünk teszi lehetővé, amely lényegéről már korábban írtam. Most viszont vizsgáljunk meg néhány ősi szógyököt és a mögöttes tartalmát, vajon kifejezhet-e még további tartalmakat? Erre a legjobb példa – habár nem egyedüli – a FÖLDÖNFUTÓ szó.
Amikor ezt egy magyar ember kimondja akaratlan is hozzágondolja, hogy szerencsétlen, otthontalan, szegény, stb. A több ezer éves magyar nyelv magyar-ázata az, hogy egy lovas nemzet szemszögéből aki földönfutó, annak ló hiányába futva kell menekülnie az esetleges veszélytől, vagy harcolnia kell, akkor hátrányos helyzetbe kerül...
...A „megjárta” szavunk is a gyaloglásra utal. Vagy ott van a „belémNYILAL” a fájdalom. A „nyilal” szavunk, mely jelentése: belénk szúrt, éles fájdalom. Más nem tud nyilalni, csak a fájdalom. Őseinknek valósághoz való emlékezete türköződik a nyelvünkben. Figyeljük meg az angolban a nyíl „arrow”, és a nyilallik: „shooting”, „stabbing” pedig csak hangutánzó, mely a suhanás emlékét őrizheti. Jó példa még a LOVAGOLNI szavunk. Sok más nyelvben nincs benne a szóban a ló. Németül a ló: „das Pferd”, míg a lovaglás: „reiten”. Ez leginkább a nyugati nyelvekben tükröződik, a keletiekről nekem nincs tapasztalatom, csak feltételezem, hogy ott még találkozhatunk eme ősi sajátossággal (orosz, nepál, héber, kazah, stb. nem tartalmazzák). Nézzük csak meg a HAMAR szavunkat. A „mar” emlékeztet a gyorsaságra, ahogyan a kígyó megmarja áldozatát, a hamar nyílván erre utal, mint a Maros nevű gyors folyású folyónk.
A magyar nyelvben fellelhetjük a gyermeknyelvet, és a becézgetést is. Szavainkat gyakran szoktunk „hintáztatni”. Ingó-bingó, ácsi-bácsi, anya-banya, egyedem-begyedem, cica-mica, stb. Lehet játszani szavainkkal, akkor is értelmes!
Szerepet kap a kicsinyítő, vagy ke-d-ves-í-tő képzőink is nyelvünkben (-ka, -ke, -kó). „Kedveske” szavunkban már az elején és a végén is megtaláljuk. A kedves kismadár a CINKE. A FECS-KE pedig a locsi-fecsi csicsergéséről, vagy a fickándozó repüléséről kaphatta nevét? Vagy a CSIKÓ a KI-csi LÓ-ról kapta nevét?
A magyar nyelv meghatározott logika mentén épül fel. A magyar nyelv a tiszta hangzók nyelve. Azt írjuk, amit ejtünk. A mássalhangzók „képletei” (azaz GYÖKEI) meghatározzák a szavak jelentésének kb. 80%-át. Íme: K+R – G+R. (Következő cikkemben a „Hármas-hat-alomról” lesz szó. Miért lehet cserélni a K-t és a G-t, és így a többit). Képezzünk hát szavakat: karéj, karol, karó (melyre a növény rákarol), kard, kerek, kör, kerget (űz, miközben bekerít: KER-GET, -gat, -get gátol), korona, karima, kerül, stb. A jelentésük mindezeknek a körre utalnak. S most nézzük meg ugyanezt a szóképzést a lágyult gé-vel is: garat, görbe, gereblye, görbül, görcs, guriga, görgő, gerinc, stb. Mindezek a görbületre utalnak, de itt mindenek felett a nyelvpörgetésre ejtett R hang szerepe a döntő!
Sajátos logikát követnek az égtájak elnevezései is. Mindig arra utalnak, hogy éppen a „nap” melyik szakaszában merre van a „Nap”. KELET, arra van, amerre a Nap kel. NYUGAT értelem szerűen, amerre nyugszik. DÉLben éppen amerre delel! Pontosan déli irányba delel. Éjszaka viszont ÉSZAK felé. Éjjel 0 órakor pontban ÉSZAK felé láthatnánk Napunkat.
Sok száz szavunkkal el lehet így játszani és így már érdekesebbek lennének a nyelvtan órák is. Sajnos ugyanis általános iskolában az első helyen áll a nyelvtanóra, míg csak utána következik a fizika óra a nem kedveltség listáján (2001-es felmérés alapján)! Ez igencsak elszomorító és cselekvésre kellene, hogy sarkalja a tanárokat! Nekem a kedvenc órám volt nyolcadikban.
Kiss Dénes nyomán.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó