|
Mit jelent magyarnak lenni?
2014.02.02. 20:58
"Mit jelent magyarnak lenni? Itt élni a Duna-Tisza tájának, aki itt él az a magyar. Akkor is magyar, ha az ősei nem voltak magyarok. Azzal lettek magyarokká, hogy ide jöttek, erre a földre. Megosztják velünk sorsukat, örömüket, bánatukat s velünk együtt végzik el azokat a feladatokat, amiket Isten ezen a földön magyar feladatoknak magyarok számára kijelölt. Nem azt jelenti tehát magyarnak lenni, hogy Árpáddal bejönni ide s az óta itt lakni. Magyarnak lenni nem csupán származás, faj és vér kérdése..."
Karácsony Sándor: A magyarok kincse
1944
(Részlet)
...Magyarnak lenni sorsközösség, életközösség, munkaközösség, történeti tudat közössége. Mindenki lehet tehát magyar, senkinek se muszáj, de mindenkinek szabad magyarnak lenni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezen a földön mindenki annak érzi magát, aminek a kedve tartja! A magyar sors nem a majálishoz hasonlít, hanem a tűzoltáshoz. Ha tűz van nincs szükség, se bámész, tétlen nézőkre se olyanokra, akik ott éppen valami mást csinálnak, s a tüzet oltókat még talán akadályozzák is. A tűzoltók között pedig nem muszáj, de szabad, legfőképpen pedig illik tűzoltónak lenni. Magyarnak lenni ezen a földön illendőség dolga. Magyarországon nem szólunk bele milyen nemzetiségű valaki addig, amíg segít nekünk a mi feladatainkat elvégeznünk. De nem illik senkinek egyéb dolgot végezni, mint amit az Isten magyar feladatoknak jelölt ki az itt lakók számára. Különösen pedig nem illik megakadályozni, gátolni, meghiúsítani az itt folyó magyar munkát. Illik, nem illik nem egészen illendőség dolga. Ami valahol nem illik oda, azt úgysem tűrik sokáig. „Ez a tégla nem illik ide, ebbe a nyílásba, adj egy másikat” mondja a kőműves s elhajítja a szóban forgó, oda nem illő téglát. Magyarnak lenni illik, de azt, aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az nem illetlen, hanem oda nem illő. Az ilyet a magyarság előbb utóbb úgyis kiveti magából, így tehát magyarnak lenni nem csupán illő, de ajánlatos is.
Magyarnak lenni ismétlem, nem azt jelenti, hogy okvetlenül olyannak lenni, mint a hortobágyi csikós, vagy a bugaci pásztor. Még azt sem, hogy nyelvben, szokásban, öltözetben, gondolkodásban a kecskeméti vagy debreceni polgárokhoz kell hasonlítani. A szepességi cipszerek nem tudtak magyarul beszélni. Élték a maguk életét a 13 szepességi városban, mégis jó magyarok voltak. Igen, mert részt vettek a magyarság éltében, végezték a munkájukat becsülettel s nem voltak mellékcéljaik. Nem akarták például, hogy Magyarország Ausztriához, vagy Németországhoz csatlakozzék, német föld legyen, csak azért, mert ők német eredetűek voltak. Tudták jól, hogy ennek a darab földnek a Kárpátok és a Duna-Tisza tájának sajátos, önálló, nem német feladata van, melyet Isten jelölt ki. Ezt ők emberi tervek alapján meg nem változtathatják, meg nem akadályozhatják, legfeljebb egy kicsit megnehezíthetik, de ez nem volna okos, és nem volna szép dolog se, és értelme sincs. Magyarnak lenni ezen a földön az egyetlen értelmes és lehetséges dolog.
Újabb tanulság. Ezen a földön vegyesen élnek különböző nyelvű, eredetű testvérek. Magyarnak lenni úgy is lehet lenni, hogy az ember azért megmaradt németnek, oláhnak, tótnak, szerbnek, ruténnak stb. A magyar tótot az különbözteti meg a nem magyar tóttól, hogy ha nem lehetnének egy sorsközösségben magyarok és csehek, akkor ők, magyarnak akarnak lenni, nem cseheknek. Mert úgy érzi, hogy a Felvidék elsősorban a Magyarfölddel együtt egységes föld, nem a Cseh-Morva hegységgel. Tehát a tótok is a magyarokkal élhetnének a legtermészetesebb életközösségben együtt és nem a csehekkel. Másodsorban aztán igenis lehet róla beszélni, nem volna e helyes Magyarországnak és Csehországnak sorsközösséget vállalnia egymással?
A budafoki sváb is azért magyar német és nem másfajta német, mert egyszerűen nem hiszi el, és kineveti azt a mesét, hogy Magyarországon német sorsközösségről beszéljen akár osztrák, vagy nagy német formában. A magyar feladatokat a németek azért sem vállalhatnák, mert nagyon sokan vannak. Százmilliónyian. Ezen a földön meg sok kicsi nép él, akinek semmi kedve németté válni. Ezek mind félnének és haragudnának, ha a százmilliónyi német idejönne parancsolni. Nem hinnék el a tömegük miatt, hogy nem akarnak elnémetesíteni bennünket. Az a budafoki német mindezt belátja, megmarad németnek, de nem akarja, hogy a kedvéért és a könnyebbségére itt az egész világ németté változzék. Hiába is akarná, Isten mást akar.
Magyarnak lenni tehát nem okvetlenül jelenti azt, hogy magyarul beszélni. Valamikor azt is megpróbáltuk, de nem sikerült. Isten nem akarta, hogy Magyarországon mindenki magyarul beszéljen. Már ma a világháború utáni keserve tanúságok után is, egy igaz jó magyar ember, nem követ el ilyesmit, más ajkú magyar testvéreivel. Nem muszáj tehát itt magyarul beszélni. Mindenki olyan nyelvet beszélni, amelyet szívesen és kedve szerint akar. Nem muszáj magyarul tudni, de érdemes.
Érdemes, akár egy titkos írást megtanulni és érdemes, ha azt ígérik nekünk, hogy aki ezt az írást olvassa, értékes titkoknak juthat birtokába. Mondjuk egy elrejtett kincshez közli az utat. Ugye, ilyen körülmények között nem sajnálja az ember sem az időt, sem a fáradságot, hanem nekiül, megtanulja és megfejti a titkok kulcsát. Nos, a magyar nyelv ilyen titkoknak az őrizője és kulcsa ezen a földön. Isten legfőképpen magyarul közölte az itt lakókkal az ő akaratát. Akik tehát itt ezen a földön magasabb rendű életet szeretnének élni, annak tudniuk kell magyarul. Nem mi, magyarok erőltetjük, Isten akarja így. Nem csak azért kell tudni magyarul, mert hivatalos nyelv a magyar. Nem is csak azért, mert a felsőbb iskolák nyelve is magyar, hanem azért, mert a szellemi élet magyar itt. A legnagyobb költők magyarul énekelnek, a legnagyobb írók magyarul írnak, legnagyobb zenészek magyarul muzsikálnak. Sok minden csak magyarul van meg ezen a földön és semmi olyan nincs, ami magyarul ne volna. Van olyan pontja ezen a világnak, ahol nem fontos, hogy tud e magyarul vagy sem. Ezen a földön azonban jó ha tud. Jobb, ha tud, mintha nem tud.
Ezekre az igazságokra vezessük el gyermekeinket, ha azt akarjuk megvilágosítani a számukra, hogy mit jelent magyarnak lenni. Mi legyen a praktikus programunk? Semmi más, és semmi több, mint ami a fentebbi tényekből következik.
1. Tanítsuk meg gyermekeinek a türelemre. Mert a duna-tisza-közi, kárpátaljai lelki tulajdonság ez. Ez a magyar tulajdonság. A türelem. Ne engedjük lelkükben a származás, a faj és a vér kérdéseit Isten akaratával szemben nagyra nőni! Annak másutt, mások vehetik hasznát. Itt a mi sokféleségünkben nincs ennek semmi haszna, tehát semmi értelme sincs.
2. Ne tűrjük, hogy gyermekeink mást tűzzenek célul, mint ennek a hazának a sorsközössége. Akár kik is voltak az ősök, akár honnan is jöttek ide, mi mindenesetre itt vagyunk, magyarok vagyunk. Iparkodjunk megismerni ezt a Magyarföldet. Utazzunk be tájait, ismerjük meg népével, menjünk el a Néprajzi Múzeumba, nézzük milyen a magyar élet kívülről, más formáiba. Az idegen származásúak, ha úgy akarják, és úgy látják jónak, őrizzék meg régi hazájuknak emlékét. De ha ezt nem tartják többé fontosnak, akkor ne akármilyennel cseréljék fel, hanem szeressék, és használják azt, ami magyar.
3. Álljunk ellen minden csábításnak, ami bennünket déli bábok felé csalogat, a biztos talajról, ennek a hazának a földjéről és közösségéből. Ne tűrjük szó nélkül, ha bántják a mi életünket! Ne higgyünk azoknak, akik mindig csak kritizálnak! Különösen a hivatásos agitátoroktól óvakodjuk, akár kelet, akár nyugat felől jönnének közénk.
4. Ellenben tanuljuk meg a mi magyar leckéinket jól, hogy tudjunk mit válaszolni azoknak, akik mást mondanak nekünk, mint amit Isten parancsol nekünk ezen a földön azoknak, akik nem ezen a földön élnek. Legyen magyar programunk! Legyünk tisztában azzal, mi az hogy magyar ember, magyar család és mi a magyar gyermek tennivalója.
5. Tilos a gyűlölködés és tilos a hetvenkedés. A maroknyi magyarság egyiket sem engedheti meg magának. Ne tűrjük tehát, hogy gyermekeinek mások erre a kettőre tanítsák! Mi feladatunk a megérték és a szeretet egyfelől, más oldalról az alázatos és engedelmes munka. Gyűlölködés helyett ismerjük meg szomszédainkat, és egyelőre tőlünk elszakított magyar nyelvű, idegen ajkú testvéreinket is. Milyen most a dél-erdélyi, felvidéki, délvidéki, nyugat-magyarországi élet? Van e tót, horvát, oláh, szerb, német? Milyen az?
6. Tanuljunk meg azonban mindenekelőtt alaposan magyarul! Meg kell tanulnunk, mi az a magyar szellemi kincs és mi az, ami csak magyar formában jelentkezik, de nem igazán magyar. Vigyázzunk gyermekeink olvasmányaira! Vigyázzunk gyermekeink nótáira, vigyázzunk a mesékre, a játékokra, a kézi munkákra is vigyázzunk! És gondoskodjunk róla, hogy néha magyarok motívum is kerüljön abba a hímzőrámába. Ha zongorázni tanítjuk a gyermekeket, kérjük tőle, hogy ezt vagy azt a magyar dal játssza el a kedvünkért.
7. Mindez ne gátoljon bennünket abban, hogy a magyar mellett megmutassuk nekik a nem magyar világot! Az igazán jó magyar ember nem csak a saját életét ismeri, hanem másokét is. Egy időben tábla lógott fölöttünk. Ez volt rá írva: „Éljen a haza! Mit tettem érte, hogy ma éljen?” Mindig csak serkentsen bennünket, hogy sohase legyen alkalmunk rá, hogy szemrehányásképpen lebegjen lelki szemeink előtt egy ilyen tábla: „Éljen a haza!” Éljen!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés