| Önellátás : AZ ÉLET TÖRVÉNYEI 3. - AZONOSSÁG TÖRVÉNYE |
AZ ÉLET TÖRVÉNYEI 3. - AZONOSSÁG TÖRVÉNYE
Fekete Mihályné 2014.09.23. 09:34
Az előző cikk okfejtése azzal ért véget, hogy az élet él és élni akar. A mostanit pedig ezzel szeretném kezdeni.
Ha minden az életből fakad, mindent ez működtet és mindennek ez, vagyis az ÉLET a célja, akkor miért és hogyan távolodtunk el a civilizáció segítségével ennyire az élettől? Miért akarjuk leigázni a Természetet, miért érezzük rosszul magunkat, a természetben, miért vágunk el minden köteléket, ami oda kötne? Valami megváltozott bennünk emberekben.
Minden atya, minden teremtő alapvető feladata, hogy tudását, tapasztalását átadja gyermekeinek, teremtményeinek, hiszen a teremtés bennük folytatódik, bennük ÉL tovább, vagyis ők az örökösök. /ÖRÖK-ŐSök/ A Mi Atyánk, Teremtőnk is tanítana bennünket életünk minden pillanatában – ha odafigyelnénk rá. A természet, amelyben élünk, mely körülölel bennünket, mintaként kellene, hogy szolgáljon: „ nézd én így teremtek, tanulj tőlem, teremts, tapasztalj, nőj fel égi Atyádhoz!” És az emberek évezredekig meg is tették ezt: tükröt tartva a Jóisten felé, épültek, szépültek nemesedtek, és generációk százainak adták át tudásukat, tapasztalataikat, az emberlét szabályait. Hogyan és miért vált homályossá e tükör, hogyan jelent meg az emberekben a hazugság és az egymás iránti közöny?
Nézzük meg először mi a különbség az igazság és a hazugság között. Az igazság a megtörtént eseményekben, megélt tapasztalatokban létezik, tehát ÉL, és így valóságos. A hazugságot azonban kitalálják. Ha nem használunk, tükröt, ha soha nem nézünk bele, nem tudjuk hogyan nézünk ki. Ugyanígy ha elzárjuk magunkat a cselekedeteinket visszatükröző természettől, csak kitalációkra épülő, valós tudást nélkülöző, az élettől távoli azaz hibás, életidegen tudásokat szerezhetünk. Az egyetemek, iskolák majdnem mindegyikében ilyen hibás, életidegen, életellenes tudást oktatnak. Sajnos ma a gyerekeknek tételeket, szabályokat kell tanulniuk, ismereteiket nem tapasztalásból, hanem korábban /lehet hibásan/ felállított tételekből szerzik. /Gondolok itt többek között a történelemre, magyar nyelvre, vallásra, de a betegségekre is – folytathatnánk a sort./
Az igazságot megtámadó VíRuS a VáRoSi létben keresendő. Mert hogyan jöttek létre a városok? Úgy, hogy az emberek falat emeltek a természet és önmaguk közé. Azaz kizárták a természetet, elfedték a mintákat, letakarták a tükröt. A vírus nem élőlény, hanem egy hibás minta, amely arra készteti az élőket, hogy ne önmagukat gyarapítsák, hanem a hibás mintát másolják. Falakat építettünk tehát a teremtő és önmagunk közé nem engedjük közel magunkhoz a többi embert, nem látjuk a fényeket. És ez ma már nem csak a városokra igaz. Szerencsés az az ember, akinek az udvarában látható a napfelkelte, naplemente, éjszakánként láthatja a csillagos eget.
A magyar nép lényege az élet tisztelete, a szabadság szeretete az álla- és növényvilág megbecsülése. Mi magyarok nem szívesen költözködünk, mert ragaszkodunk gyökereinkhez. Számos mesénk és népdalunk szerelmes himnusz a teremtett világhoz:
„Napot is szeretem, Holdat is szeretem,
de fényes csillagot leginkább szeretem”
/Egy kis magyar nyelvtan: NéPMeSe=NaPi MiSe/
Az azonosság törvénye
1.)Világunk poláris világ, ahol az ellentétek vonzzák egymást. Ez azonban csak részben igaz, mert az ellentétek csak testi és lelki szinten vonzódnak egymáshoz. /Pl.: férfi-nő/ Szellemi szinten azonban azonosat vonzunk. Amilyen szellemi szinten állunk, olyan szellemiséggel rendelkező embereket fogunk bevonzani, olyan emberekkel fogunk leginkább találkozni, azoknak a társaságát keressük, és ők fognak keresni bennünket.
2.)Ha a teremtett világ egy kis részletét kinagyítom, az pont úgy néz ki, mint az egész. Olyan ez, mint pl. egy fa gyökérzete, de nézhetjük a világegyetemet is, annak egy szelete, egy részlete olyan mint az egész. De lebonthatjuk így a családokat, népet, emberiséget is.
3.) „Én és az Atya egyek vagyunk”- mondta Jézus. Azaz ha Isten a saját képmására teremtette meg az embert, akkor az emberben is megvan a teremtés képessége, Isten bennünk él. Mi is teremtünk, azzal, hogy utódokat hozunk létre, gyermekeket nevelünk, ismereteket, tapasztalatokat adunk tovább, gyógyítunk… Ez nem azt jelenti, hogy az egyes ember, az egyén egyenlő Istennel, de sokkal többre vagyunk képesek, mint azt manapság gondoljuk.
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én megismertettem.” (1Kor 13, 12)
Szeretettel
Forrás: Géczy Gábor: Az égig érő fa
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés