|
Népi játékok - csülközés
Fekete Bence 2014.03.25. 15:20
Testnevelésórákon jóformán, csak a focit, vagy a kidobót tanulhattuk meg kisiskolás korunkban. Ritkán, de volt, amikor nem csak labdajátékokat lehetett játszani. Ezeknek a játékoknak nagyon sok hiányosságaik vannak. Gondolok leginkább a focira. Erkölcsre egyáltalán nem tanít, de ingyen kegyelemre még inkább nem. Azt azonban észrevettem, hogy sokkal inkább jellemző az ránk, hogy szeretünk odaállni a gyengébbik mellé, vagy annak szurkolni. Ez jó. De mégis hogyan játszhatunk erkölcsös játékot? Milyen játék az, ami erre megtanítja a gyerekeket?
Népi hagyományainkban bizony találtam! Ez a csülközés. Itt gyerekként az élet legfontosabb értékét vehetjük át, és nem az iskolapadban, vagy könyvekből, esetleg a Bibliából. Játékosan tapasztalhatjuk, átélhetjük. Erre rájönnek, ők maguk. Sokkal jobban élvezik, mint bármilyen más labdás játékot, vagy egyéb versengésen alapulót, hiszen ezek nem jellemzőek a magyarságra. Nem azért játszunk, hogy győzzünk, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat és tanuljunk. Ezt a gyerekek érzik is! Hiszen imádják.
Nos a játék: Felállunk 1 sorba, egy vonalhoz. Mindenki kezében van bot. (Keményfa bot, kb. köldökig érjen.) Meghatározott távolságba a vonaltól fel van állítva egy bot (lehet hosszabb). Ezt egy csősz/kanász őrzi, biztonságos távolságból, a többieknek ugyanis vízszintesen egyesével el kell dobniuk a botjukat, úgy hogy a felállított botot eldöntsék. Ha az egyik játékos eltalálta és feldőlt a bot, mindenki rohan, hogy összeszedje a botját. A csősz ez alatt felállítja az eldőlt botot, majd ezután a saját botjával meg kell érintenie (nem ütnie!) egy játékos lábszárát. A játékosok persze védekezhetnek a bottal. Ha valaki a botját megszerezte, visszaszaladhat a vonalon túlra, s így megússza a dolgot, nem ő lesz a csősz. Ha azonban megérinti a csősz a lábát a bottal, akkor neki kell lennie a csősznek. Ha mindenki visszaért, vagy ha csőszcsere történt, jöhet a következő menet.
És itt jön az erkölcs! A gyerekek általában igyekeznek a saját botjukat felvenni, vagy ha valaki nem találja a sajátját felajánlják a sajátjukat, csak azért, hogy ő megmeneküljön. A másik nagyon érdekes dolog, pedig az, amikor a gyerekek megtalálják a botjukat, de nem rohannak vissza a vonalhoz, mert látják, hogy az egyik társuk bajban van. Ilyenkor megpróbálja elterelni a csősz figyelmét, kiabálással, és magára tereli ezzel, hogy őt kapja el. Ezzel azonban lemond arról, hogy ő megmenekülhessen, mert lehet, hogy eltalálja a csősz, s ezzel feláldozza magát a társáért. Ez az élet legnagyobb tanítása, az ingyen kegyelem.
Nagyon szívmelengető ezt látni! Iskolában és kisebb közösségekben is jó játszani, nem csak gyerekeknek!
Szívből kívánok jó játékot!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés