Hagyományőrző : Népi kultúra és ellenkultúra képviselői
Népi kultúra és ellenkultúra képviselői
Fekete Bence 2014.03.03. 11:50
Az 1900-as évek elején Bálint Sándor és Péter László szerint a népi kultúrát az iskolában kellene tanítani, hogy az mindenkihez eljuthasson. Karácsony Sándor úgy érzi, a parasztság megőrizte a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet, de európai műveltsége elmaradt. Az iskolákban tanuló diákok a germán kultúra vonzása alatt állnak és így a középosztály elszakadt népétől, gyökértelen értelmiséget alkotva.
Karácsony állítja, hogy ha a világ gondjaira nem magyar megoldást választunk, akkor az visszafejlődést, betegséget, tetszhalált okoz, és okozott, amikor nem így tettünk. „Azt azonban, hogy igazi halált nem okozott sem eddig s ezután sem okozhat, mert hála Istennek, a magyar passzív rezisztenciának van mégis egy aktív, erőszakos-végeszakasztó szempillantása… Mert van ilyen minden után pontot tevő lelkiállapot… a csömör.” A csömör egy önkéntelen védekező mechanizmus, a világ butasága ellen, ami végső soron jó.
Karácsony Sándor írja, hogy a magyarság egy életfilozófia: ”… az, hogy magyar nem faj, nem vér, hanem a lélek dolga. Nem a vér alakította ki a magyar lelket s hozta létre így a magyar fajt, hanem ellenkezőleg, a magyar lélek hatott a vérre s most és minden időben az a magyar faj, amit a magyar lélek áthatott. Mindenki olyan mértékben magyar, amekkora mértékben magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül...” A magyarság egyfajta vállalás, és talán vallás is. Azt is írja, hogy „ezen a földön vegyesen élnek különböző nyelvű, eredetű testvérek. Magyarnak lenni úgy is lehet lenni, hogy az ember azért megmaradt németnek, oláhnak, tótnak, szerbnek, ruténnak stb.” Ezért jöttek ide olyan sokan. Sok kicsi apró nép, mely mind magyarrá kívánt válni.
Bartók János gondolja: ”A népi kultúra lesz a társadalmi élet főanyaga és elemiben művészi szinten továbbfejlesztett változata kiszorítja a selejtkultúrát a közkultúrából...” A közkultúra itt az európai tömegkultúrát jelenti. Ismét Kodály Zoltán (a barantában sokszor szokás őt jelölni, többek közt az alábbi idézet is közel áll ehhez a harcművészethez): ”A magyar értelmiség feladata, hogy a parasztság által megőrzött népi kultúrát megtanulva, korszerűen adja tovább a közoktatásban és az iskolán kívüli művészeti mozgalmak segítségével...” (Baranta iskola létrehozása fontos feladat jelenleg).
Ellenkultúra is felütötte a fejét. Gróf Révai József írja: ”...óva intek mindenkit a parasztságtól. A parasztság elmaradott, szegényes, a parasztkultúra a kirekesztettek szükségből létrejött pótszere az európai kultúrának, paraszttá válni öngyilkosság...” Továbbá Erdei Ferenc szerint is „a parasztság nem ragaszkodhat a kultúrájához, mindenképpen el kell hagyni”. Racionálisan látja a helyzetet Péter László 1949-ben: „A paraszti sorból szabad, földművelő magyar nép kultúrája, a közkultúra... az idegen hatások miatt elveszti sajátos mélykultúrai és népkultúrai vonásait is. A közkultúra a hagyományos formákból nem őriz meg semmit... Közkultúrájának jegye éppen az, hogy teljesen heterogén, egymással összefüggésbe jutni nem tudó elemek keverednek benne zűrzavarosan, szervtelenül. Ebből a közkultúrából értékes magas kultúra felé jutni lehetetlen, viszont megmaradni benne sivár és barbár...” Ennek alapján sajnos be kell látnunk, hogy megállapítása megállja a helyét.
A nép képviselője volt Kodolányi János az első, aki különbséget tett a kultúra és a civilizáció között. Állítja: „A tömegek szomjazzák a technikai civilizáció eredményeit, összetévesztik a kényelmet a biztonsággal, a könnyű életet a boldogsággal, az anyagi szükségleteket az erkölcsi színvonal emelésével.” A 20. század elején nem csak ő, hanem Európa más nagy gondolkodói is az európai kultúra válságára mutattak rá.
Magyarországon a két világháború között önszerveződően erre a filozófiára épülve létrejöttek különféle formák, melyeknek főbb feladata a falu-kutatás volt. Ilyenek a „karácsonyista-népi mozgalmak”, a KALOT, a KIE, SoliDeoGloria, és a regős cserkészet is. Azonban a II. világháború után az önálló filozófiából csupán egy népművészeti mozgalom lett. Énekkarok, népi zenekarok, tánccsoportok, népi színjátszó körök jöttek létre, melynek legfőbb feladata nem a magyar magas kultúra megteremtése lett. Egy részt azért sem, mert partikuláris eszmékben őrizték/őrzik a hagyományt, más részről pedig nem igazi közösség. Mesterséges közösségek ezek. A legkisebb hagyományos, igazi közösség egy gyerekből, szülőkből és nagyszülőkből áll. A falu egy igazi közösség, mely szervesen jön létre.
Miközben a népi kultúra próbál felzárkózni, magas kultúrát felmutatni, addig a tv közkultúrája gyalázza a parasztságot. ”Népi” és ”urbánus” vagy ”maradi” vagy ”szabadelvű”, liberális ellentétpárokba erőszakolva, néha egészen alpári stílusban ”nacionalista”, ”mélymagyar”, ”narodnyik” nemegyszer még fasisztának is nevezi a paraszti kultúra lényegét, hogy a magyar népi kultúrát ne lehessen felemelni. Ezért Lengyelországba letartóztatnák azt, aki a parasztságot gyalázni merné, de máshol is. A városi lakosságot akkor is a parasztság látja el, nem más!