Folyton a magyarok őshazáját szeretnék fellelni, de érdekes módon még mindig nem találták meg. Olyan helyet találtak már, ahol a magyar néphez hasonló (magjar, mahgar) népek laknak, nyelvüket, és génállományaikat tekintve is. Szerte a világban találhatunk olyan neveket, elsősorban földrajzi neveket, amelyek egyértelműen magyar eredetűek. Ezek a TAMANA nevek. Azért Tamana, mert ez a helységnév a Kárpát-medencében és a világon a legtöbbször fordul elő. Olyanokat találhatunk, mint például a Mali-sivatagban levő oázis patak: Zalán, de találhatunk Kalocsát Afrikában is, vagy akár Mátébókát Kaliforniában. 1978-1998 között már 7000 olyan 3-4-5 elemes névszerkezet gyűlt egybe, amelyekkel azonos párja a Kárpát-medencében is előfordul. Feltételezhető, hogy az őshazát nem egy távoli kontinensen, egy egészen messze lévő régióban kell keresni, mert innen, a Kárpátok vonulatai közül szóródhatott szét a magyar nép a viharos időkben, majd olyan helyeken, ahol nem volt helyi lakosság, nyílván ők kezdték el elnevezni a településüket, a folyókat, a dombokat és így a később érkezők már ezeket vették át. (Pl.: Hun, Pata, Buda, Duna, Kassa, Tisza, Tokaj, stb).

A Kárpát-medencébe történő honfoglalás, avagy Hazatérés még a mai technikákkal is szinte kivitelezhetetlen. Olyan mértékű szervezést igényel kétszázezer fő áttelepítése, de ha csak a Kárpátok hágóira gondolunk is, mely még mai is embert próbáló feladat lenne. Milyen nép lehetett a magyar, ha egy ilyen nagyszabású dolgot tudott véghezvinni? A finnugoristák szerint a magyar a legelmaradottabb, megműveletlenebb népek családjába tartozik, melynek nyelvezete is csak egy tákolmány (ami a finnugorokkal azonos lehet, kb. 600 szó. Azonban a magyar nyelv szókészlete, a gyököket is figyelembe véve, Arany János számítása szerint 2 millió felett van!). Vannak írott források, melyek olyan lovas népekkel azonosítják a magyarokat, melyek gazdagon díszített fegyverei, jól öltözött asszonyai, gyermekei vannak. Azonban ezek régészeti leletei nagyon kevésnek tekinthetőek. Vannak régészek, akik azt mondják, hogy a magyar nép a Kárpát-medencében letelepedett földművelő, állattartó nép volt, akik a fegyverforgatáshoz is nagyon értettek. Sokkal valószínűbb így az utolsó eset.

A honfoglalást pedig hazatérésnek kellene nevezni, mert az írott források (bár kevésszer is), de hazatérésnek, Visszatérésnek említik, nem pedig honfoglalásnak, ami a 17. század után robbant be a köztudatba, nyílván egy más népcsoport szándékos butítása végett. A króniáinkból pedig azért szép idézni, mert ezeket a kor legműveltebb egyházi főméltóságai írták a királynak. Nem szépíthették, hiszen akkor a királynak hazudtak volna és így félretájékoztatták volna, és ez abban a korban bűn volt. Krónikáink pedig Visszatérésnek nevezik Árpádék bejövetelét. Attilát pedig az első magyar KIRÁLYNAK írják, és a hunokról azt mondják, hogy „az a nép, akit magyarnak hívunk”. Tehát a hunokkal egy népnek tekintik a magyart.

Vegyük elő személyazonosságinkat, láthatjuk állampolgárság szerint is HUN-ok vagyunk  .

„Egyetlen nép sem maradhat fent, ha a két alappillért, a hitét és a mítoszát kirúgja maga alól…” (Bakay Kornél – történész)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés