Hagyományőrző : Megosztottság és változások a magyar közösségekben |
Megosztottság és változások a magyar közösségekben
Fekete Bence 2014.01.28. 21:18
Andrásfalvy Bertalan írja: ”Egy nép sincs olyan végzetesen megosztva, mint a magyar..."
A megosztottságra több mint 200 éve keresik a választ. Az ok pedig a műveltség kettéosztottsága. A néphagyomány képviseli a magyar értékeket, míg „… ha csak európaiságra törekszünk…”- írja Győrfy 1939-ben megszűnünk magyarnak lenni és beleolvadunk a német műveltségbe, mert ezt a műveltség-hatást fogadtuk magunkba a legkönnyebben.
Karácsony Sándor szerint az alsó néposztály, mely maga a nép, birtokolja a hagyományokat, de ennek a fejlődése a XVII. században megállt. A felső néposztály pedig a vezetőréteg.
Ízelítőként muszáj itt kezdeni:
Hármasság a mindennapokban
Műveltség, szerves műveltség, ami az élet fejlődéséből létrejövő tudásmennyiséget jelenti. Építő jelleggel bír.
Civilizáció. Ez az, amiben élünk. A szellemi és lelki építő feladatokat visszájára fordítja. Rombol, pusztít.
A kultúra a kettő között próbál hidat kialakítani.
Változások a magyar közösségben
A magyarság eredetével olyan sokan foglalkoztak, bejárták az egész világot, hogy megtalálják a magyar őshazát, de mind sikertelenül végződött. Herman Ottó (könyvajánlóban megtekinthető a könyv rövid leírása, katt ide) a lecsapolások és folyószabályozások idején már látta, hogy egy egész kultúra fog odaveszni, ezért mindent megtett, hogy megmentse ezt a kultúrát. A pákászok és csíkászok birodalmát jeleníti meg több könyvében is, saját rajzaival. Oly lelkiismeretesen dolgozott, hogy ha az ember kezébe veszi a könyveit, egyszerre megelevenedik a 19. század előtte. Ahogyan azt Herman állítja sokan indultak világnak a magyarok eredetét megfejteni, de sajnos egyikük sem nézett le a pákászok életmódját kutatni, mert bizony ezek az igazi szabad lelkű magyarok. Állításában azt jelzi, (már a 19. században!), hogy a magyarság őshazája a Kárpát-medence, melyet a modern tudománynak mára sikerült igazolnia is , ám igyekeztek eltusolni az eredményeket.
Andrásfalvy Bertalan írja: ”Egy nép sincs olyan végzetesen megosztva, mint a magyar. Mintha az uralkodók és hatalmasok nem éreznének közösséget népükkel, csak saját, önző érdekeiket nézik, és kiszolgálnak minden idegen hatalmat önzésükben. Az idegen szellemiségű királyok a maguk embereit ültették be nemcsak a legfontosabb hivatalokba, hanem birtokadományozásokkal az ország leghatalmasabb uraivá tették őket.” Vagyis a magyar vezetőréteg sosem volt magyar, hanem egy elgermanizálódott „új-nemes” réteg.
A megosztottság oka
Több mint 200 éve keresik a választ a magyarság megosztottságára. Az ok pedig a műveltség kettéosztottsága. A néphagyomány képviseli a magyar értékeket, míg „… ha csak európaiságra törekszünk…”- írja Győrfy 1939-ben megszűnünk magyarnak lenni és beleolvadunk a német műveltségbe, mert ezt a műveltség-hatást fogadtuk magunkba a legkönnyebben.
Karácsony Sándor szerint az alsó néposztály, mely maga a nép, birtokolja a hagyományokat, de ennek a fejlődése a XVII. században megállt. A felső néposztály pedig a vezetőréteg. A középosztálybeliek, a városlakók, nem képesek áthidalni a szakadékot a két osztály műveltsége között. Takács Sándor könyvében (<<Bajvívó magyarok>> könyvajáló: katt ide) jelzi, hogy nem a törökök miatt nem fejlődött a népi kultúra, hanem a Habsburgok miatt. A török kiűzése után – ahogyan azt Andrásfalvy idézetéből olvashattuk – az összes magyar földesurat eltávolították, és helyükre idegen urakat tettek. A török-magyar(-habsburg?) háború alatt pedig a magyar végbeli vitézekkel az alábbi dolgokat tehették meg az osztrákok: „Az éhség és a nyomorúság olykor megölte a lelkesedést. <Nincs ország – írják a végbeliek –, ahol a küzdő vitézekkel oly keveset törődnének, mint nálunk.> <Ausztria főurainak vadállatjait – írja Lippaí érsek – jobban élelmezik, jobban gondozzák a végházak hadinépét. Tudott dolgok, hogy a magyar gyalogosnak havi két forint, a huszárnak három forint volt a fizetése. Ebből kellett ruhát, fegyvert szereznie, ebből kellett magát, családját és lovát ellátnia… a császári lovasnak havi tizenöt forint, s élelem járt. Pedig a császári nehézlovasnak a török ellen aligha vehették hasznát…>” A háborús évtizedekben szinte mindenhol több hónapig fizetést sem kaptam a magyar vitézek. Volt olyan eset, amikor a magyar katonákat 10 évig nem fizették ki! A hajdúknak elfagyott a lába, mert még csizmát sem biztosítottak számukra. Mégis megmentették a hazát, és Európát. (Amiről a világ semmit nem tud, hanem mai napig abban a szellemben él, hogy a németek védték meg Európát a töröktől. A magyarok említve sincsenek.)
A török kiűzése után a Habsburgok tiltó rendeleteket hoztak a birkózás, a nyereghasználat, a fokos használat ügyében. De tiltották azt is, hogy füvesemberek, vagy gyógyítók embert, vagy állatot gyógyítsanak. Azt azonnal kivégeztette Mária Terézia (aki bevezette az iskolahálózatot). Nem lehetett a pásztoroknak a cifra-szűrjét kihímezni, hiszen hogy nézne ki az, hogy egy pásztor szebb ruhákba jár, mint a városok, vagy akár „sógorok” népe. A Habsburgok ide telepedtek és szétosztották a magyar vagyont!
A felvilágosodás eszméjével indul el a tradicionalista gondolkodás is. Nem a jakobinus mozgalmak indították el, hanem azok ellenzése! A francia polgári forradalomban a parasztság a király oldalán harcolt, hiszen őket nem hatotta meg az ún. „városi zsiványkodás”. A felvilágosodás tovább mélyíti a megosztottságot Magyarországon.
Majd a betyárok a Habsburg perzekutorokat, grófokat, bárókat megfenyítették, s a nép büszkén tekintett rájuk, az ő fiaikra, mert félelemben tudták tartani a tisztességtelen urakat. A nép szemében hősök voltak és remélem azok is maradnak...
|