| Önellátás : AZ ÉLET TÖRVÉNYEI 2. – EKÖLCSI ALAPELVEK |
AZ ÉLET TÖRVÉNYEI 2. – EKÖLCSI ALAPELVEK
Fekete Mihályné 2014.09.23. 09:26
Vizsgáljuk meg most a világegyetemet működtető erkölcsi alapelveket.
1. A kör közepe a Jóistené
Korunk vallásai, az ezoterikus tanok, a politika a mestereket, vezetőket állítják a középpontba, akik bólogató hívekkel veszik körbe magukat. És ha a hívek közül valaki esetleg ellent találna mondani a mesternek, vezetőnek, hát az megnézheti magát. De ha egy közösség, csoport közepén a mester vagy vezető áll, akkor ott nem jut hely az Istennek. Ma a pap közvetítő szerepet tölt be Isten és ember között. Erre azonban nincs szükség, mert Isten közvetlenül szól az emberekhez. A papnak, táltosnak, mesternek, a közösség vezetőjének – ha jól végzi dolgát – annak kellene lennie a feladatának, hogy segítsen. Segítsen a kiesetteket visszavezetni a kozmikus rendbe. Így az új kor közösségeinek maguknak kell az Istent /a kör közepére/ megidézniük, közvetítő nélkül. Ha nincs közvetítő nem torzulhat a mindig és mindenkire sugárzó forrás jele. A papnak, táltosnak, mesternek példáját, tanítását hiteles életével kell szentesítenie.
2. Mindenki a másikért él
Ma azt nevezzük fejlődésnek, hogy mindenki a másikból, a másik ember rovására akar megélni, meggazdagodni. És ezt nevezzük manapság „fejlődésnek”. És ezt a torz versenyszellemet kódoljuk bele gyermekeinkbe a TV, a médiák és az internet segítségével. A világot a saját hitrendszereinkhez akarjuk igazítani, melyek nagy része a természet zajától, ízétől, illatától távol született, városi irodákban, panelházakban. A ma oktatott világképek nagy része is egy mindenáron alá- fölérendeltségi viszonyt akar ráerőltetni a teremtett rendre, igen komoly pusztítást végezve ezzel emberéletben és más élőkben, kultúr kincsekben egyaránt. A természetben azonban nincs verseny, itt együttműködő rendszerek vannak. A rókák, nyulak, vagy a gólyák, békák együtt állítják be az egyensúlyt. ha bármelyik győz, a másik is elpusztul. De egy egymást segítő, egymás hátát védő minta alapján működő közösség vagy nemzet legyőzhetetlen.
3. A közösség nem börtön, közös- ég
Egy közösséget a közös céloknak, közös ritmusnak kell egyben tartania. Ha a közösség mesterségesen bezárkózik, az elpusztul. Mivel a zárt rendszerek a káosz felé törekednek. Ezért nem szabad egy közösséget bezárni, belterjessé tenni, mert idővel elkorcsosul. És ez nem csak az emberi közösségekre vonatkozik. Igaz az állat- és növénytermesztésre egyaránt. A külvilággal állandó kölcsönhatást kell fenntartani, ez biztosítja a folyamatos tapasztalást, változást, mely maga az ÉLET.
4. Erkölcs alapú földhasználat
Az ember csak azt a többletet veheti el a természettől, ami az ő keze munkája által keletkezett!
A hagyományos tájhasználat lényege, hogy az ember úgy avatkozik be a teremtésbe, hogy általa gazdagodik a táj, nő az élet sokszínűsége. Ilyen volt valamikor a fokgazdálkodás, vagy ártéri gazdálkodás, /az Alföldön a Duna mentén/, mely során a halakat a fokokon lehalászva több hal maradt a folyóban, mintha nem halásztak volna. Manapság a természetet kizsigereljük, Földanyánkat agyonmérgezzük megfoghatatlan „gazdasági okokra” hivatkozva. Elkeserítő látvány a több száz ha napraforgótábla az utak mentén. Gondoljunk csak bele, ha 1-2 ha-on megél egy család, akkor ez a rengeteg föld hány családot tarthatna el, és hány kéznek adhatna értelmes, teremtő munkát. Sajnos ma már elfelejtettük, elfelejtették velünk, hogy többnek lenni nem a pénzben,s nem az elvégzett munka ’nehézségében’ értendő. Gyerekeink csak az élet kimeríthetetlen tárházának felfedezésében lehetnek többek, saját életcéljuk megvalósításával a középpontban.
5. Az élet él, és élni akar…
Világegyetemünkben minden az életből fakad, mindent az élet működtet, mindennek a célja az ÉLET. Ami nem ebből fakad, amit nem ez működtet, aminek nem ez a célja, az életképtelen, legyen az egyén, legyen az közösség, tudomány, vallás vagy művészet. Mind a genetika, mind a részecskefizika által bizonyított tény, hogy az életet csak belénk égetett alapprogram szerint lehet játszva, örömmel és jól élni. Minden ettől eltérő alapvetően számunkra idegenelvárás – legyen az bármilyen jóindulatú – megbetegít bennünket. A többnyire értelmetlen munkahelyekés a cél nélküli mindennapok eredményét láthatjuk a kórházakban és a betegséglistákon. Falun és vidéken élő nagy- és dédszüleink még 90-100 évig éltek boldogságban, minden pillanatban újrateremtve az életet magukban és a környezetükben. A valamire való élet nem feltétlenül a halomra begyűjtött diplomákban keresendő.
Szeretettel
Forrás: Géczy Gábor: Az égig érő fa
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó