|
Szórakosgató szóragozás
Fekete Bence 2014.09.21. 21:44
A magyar nyelv ragozó nyelv. A rag lehet képző, jel, toldalék, melyeket a szavak mögé, közepéhez vagy elejéhez RAGasztunk vagy RAKosgatunk. A rag jelentése egyébként rész, mely előfordul – több – szavunkban is úgy, mint pl.: saROGlya, ami a szekér megtoldása egy keretes farésszel. Tehát a saroglya toldalék!
A ragok mellesleg ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók („rak” szavunk ragozása). De íme egy hosszabb példa: meg-hív-at-tat-hat-ná-tok. Ezt a világ többi nyelvén is legkevesebb 4-7 szóval fejezhetik ki...
...De persze mi is tudnánk hosszabban mondani: „Hívattassanak meg engem is (ők)!” Lássunk példát a rag-képző szóhoz kapcsolódó lehetőségeire: SZER-SZOR-SZÖR egy-SZER, SZER-ez, több-SZÖR-öz, rend-SZER-ez, vagy rend-SZER-int, sok-SZOR, SZOR-galom, stb. E szókapcsolatokhoz egyébként azonos, vagy közel azonos jelentéstartalom mutatkozik meg: sok-SZOR, azaz valaki valamit folyamatosan, vagy gyakran ismétléssel tesz. Vagy ha a SZOR-galom. Ekkor a szó elején áll a gyök (SZR). A sokszor jelentése világlik ki ebből a szóból is. És így tovább leg-én-ked-het-ünk a szavakkal.
A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentés kb. 90%-át. Jól bizonyítja ezt, ha csök ögy fölö mögönhönzövöl töszöm özt. De lehet: „Tilpri migyir hi i hizi!” Persze egyből rájön az olvasó, hogy mit szeretnénk kifejezni, hiszen a magyar nyelvben az ábécé minden hangzója – kivéve x,y,q – önmagában, másod- vagy harmadmagával külön tisztségviselő is lehet! A rag-ok lényege is ez. Például a fejemre szóban 3 „e” hangzó található, de az első jelenti az eredeti, alaki értéket, a második már a birtokos rag hangzója, a harmadik pedig a helyhatározó ragé. De lehet még egy e kérdőszócskával megtoldani: fej-em-re-e? Tehát a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki, hanem helyi értéke is van. Így például a „k” – a soK szavunkból elvontan! – a többes szám jele, vagy a „t”, mint a tárgy jele. De lehet igék esetében a két „té”, mely a múlt idő jele, azaz ami volt. Ezért a múltból „jövő” bizonyíték éppen a „voltaképpen”, ami jelentése: igazában, valójában.
A magyar ember beszéd közben a mondat elején az első szót, annak is az első szótagot hangozza, ahogyan ez a természetben megszokott. Hiszen beszéd közben is a beszéd kezdetekor van a legtöbb levegő a tüdőnkben, ekkor van a legnagyobb nyomás. Itt említhetjük meg azt a „zenei” törvényt is, amit magánhangzó-összhangnak nevezünk. A lényege, ha a szótőben magas hang áll, akkor a toldalék is magas lesz. Pl.: „ég”: égre, égés. Vagy mély hangú szótövek esetében: „haj”, a ragok pedig: hajra, hajon, hajjal, stb. Vagy tovább képezve a szótőt: hajadon. Ekkor is a ragok mind mélyek: hajadonnak, hajadonnal. Ám, ha önálló jelentésű szórész kapcsolódik a szótőhöz: haj+lék –, akkor is mély hangú lesz a toldalék_ hajlékra, hajlékon, sőt: hajlékonyan, stb. (Hajlékonyság! A –ság, -ség képző minden bizonnyal a sok szavunkból fejlődött ki. Hiszen felerősíti a jelentést: hegy-hegység, katona-katonaság, stb. Sok a sok =sokaság.) Külön érdekesség az „i” hangzónak, hogy külön szabálya van, külön vizs-gálandó, ezért iz-galmas, iz-gató kérdés. Mert például: víz-re, íz-lel, tíz-zel, stb, de már síp-pal, híd-ra, sik-olt, vagy hig-ít, de hig-ul, sim-ul.
Részlet: Kiss Dénes: A „titokzatos” magyar nyelv törvényei és játékai
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó