|
Édes anyanyelvünk
Fekete Bence 2014.08.04. 10:34
.jpg/850px-Munkacsy_Mihaly_Honfoglalas_(colored).jpg) A Kárpát-medence nyelve a hazatérés (1800-as évek után már honfoglalásként ismerjük, én hazatérésnek írom és mondom, ősi krónikáink szerint is) előtt is magyar kellett, hogy legyen. Erre Radics Géza is felhívja a figyelmet, ugyanis azt állítja, hogy az ősi nyelvet nem tudták elseperni a „betolakodó” nemzetek, a magas népsűrűség miatt. Ezt a magas népsűrűséget régészeti leletek sokasága is bizonyítja. Árpádék a hazatéréskor 10-szeres őslakosságot nem magyarosíthatták, és Árpád magyarjai sem szlávosodtak el. A hivatalos történelem szerint pedig itt szláv ajkú népek éltek a magyarok előtt.
1988-ban egy amerikai antropológus könyvében azt írja, hogy az urali nyelvcsalád a magyar Alföld mezolitikus (Kr.e. 9-6. évezred közötti) lakóitól ered, s innen terjedt szét. Különben is nehéz elképzelni, hogy „etnikailag kicseréljünk egy körülsáncolt, számbelileg pedig több mint tízszeres parasztságot” – írja Grover S. Krantz, amerikai antropológus a Kárpát-medence ősnyelvének vizsgálatakor.
Béresék megállapították, hogy a „honfoglaló” magyarok bejövetele után a térség génállománya szinte semmit nem változott. Az az őslakos génállomány, amit a parasztság testesít meg, aki mindig is ragaszkodott a földjéhez, az otthonához, az szülőhazájához, az országához és a nyelvéhez is!
Ugyanis mint tanultuk is, 400 évig a Kárpát-medence a Római birodalom része volt, 150 évig az Alföld és a Dunántúl török kézen volt, mégsem beszél itt senki latinul és törökül sem (sőt, a török hódoltsági területeken a törökök annyira megszerették a magyar nyelvet, hogy szívesen tanulták és használták is magyar barátaikkal! /Takács S./).
Írásbeliségünk már a Kr.e. 7. évezredtől is bizonyított, persze a világ erről hallgat. A világon a legrégibb nagy-terjedelmű írásos emléket ugyanis Tatárlakán (Erdélyben) találták meg, 1961-ben. Ezek az agyagtáblácskák 26 agyagszobrocska társaságában kerültek felszínre, melyeket a régi magyar írás legrégebbi bizonyítékai. Ekkor már magyar szakértők is kimondták, hogy bizony rokonság áll fenn a sumér és a magyar nyelv között.
Az 1800-as években külföldi sumerológusok, mint a francia Oppert, az angol Rawlison, és Syce, úgy írják: „a sumir ős-szkíta nyelv”. A sumir nyelvtan megalkotója, a francia Leormant is erre a véleményre jutott. Nem véletlen, a felsorolt kutatók közül mindegyik Magyarországra jött a magyar nyelvet(!) tanulmányozni és magyar munkatársakkal dolgoztak.
Borisz Perlov a Szovjetúnió Tudományos Akadémia sumerológusa állítja, hogy a tatárlakai táblácskákon lévő rovásjelek helyi eredetűek és széles körben elterjedtek. Ugyan ezer éve nincs általános használatban, de Székelyföldön a mai napig használják! (Ott voltam, láttam.)
A magyar nyelv egyszerűségében rejti nagyszerűségét is. A világ nyelvei között egyedülálló, hiszen 14 magánhangzó ismer (pont, mint a természetben előforduló 7 folyamat és ellenfolyamat, 7-7 hosszú és rövid magánhangzó), míg a nyugati világnyelvek is legfeljebb hetet ismernek.
A párizsi Sorbonne egyetem kutatói számítógépekkel megvizsgálták az világ összes élő és holt nyelvét, abból a szempontból, hogy melyik őrzött meg a legtöbbet az „ősműveltség” elemeiből (ős-etimonokból. Etimon= valamely szó alapformája, őse, amelyből származik, ami lehet egyszerű hangutánzó, mozgást leíró vagy gyermeknyelvi szó). Ezek alapján megállapították, hogy az angol 4%, a latin 5%, a héber 5%, a tibeti szanszkrit 12%, az őstörök és türkmén 26%-ot, azonban szintén egyedülállóan a magyar magasról veri az összes nyelvet 68%-os ős-etimon tartalommal.
A „menekülő” „honfoglalók” pedig kizárt, hogy a Kárpát-medencébe érkezésükkor csatákat vívtak volna, a terület megszerzéséért. Ráadásul bizonyos, hogy az itt élőkkel azonos nyelvet beszéltek, állítja Bakay is, ahogyan azt a Tarih-i Üngürüsz és itáliai krónikások is írják. Ezt mutatják a kárpát-medencei földrajzi nevek is, hiszen még a régi forrásokban szereplő elnevezések is mind szkíta, vagy még régebbi elnevezések (még a Duna, Tisza, Maros, Olt, Ompoly is!). Vagy, hogy Erdély területén 1400-ig 2056 talapülés jött létre, s ezek közül csak 102, azaz alig 5% szláv eredetű településnév…
Prof. László Gyula történész pedig állítja, hogy a „késő avarok” a hazatéréskor (írásaiban „korai magyarokként” emlegeti) nemhogy szlávul beszéltek volna, hanem bizonyosan magyar anyanyelvűek voltak.
Végezetül pedig Jókai Mór finnugor elmélethez intézett szavaival búcsúzom: „Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsű etnographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstomjai előtt. Néha bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és török nyelvcsoportokat megéllapítók előtt, de minderre csak azt mondom: a magyarok nyelve mindig is csak magyar volt.”
Forrás: Szondi Miklós: Történelmünkhöz magyarul
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó