| Önellátás : Életemben történt változások a népi gyógyász képzés hatására /részlet/ |
Életemben történt változások a népi gyógyász képzés hatására /részlet/
Fekete Mihályné 2014.06.20. 21:44
Az oktatásról és a vallásról
Oktatás
 A világban nagy erkölcsi zavar és válság mutatkozik az élet minden területén. Amikor fiatalok vagyunk, nem figyelünk oda a figyelmeztetésekre, amit a szüleinktől, idősebbektől kapunk. Csak évtizedek múltán kerül elő újra. A probléma az, hogy a nemzedékek a bölcsességüket nem tudják a következő nemzedéknek átadni, mert közéjük éket vágtak. És erről nem a gyerekek tehetnek. Sajnos hajlamosak vagyunk rá, hogy a fiatalokat okoljuk azért, amiért olyanok amilyenek. Az a baj, hogy mi tehetünk róla. Meg persze a társadalom, a rendszer. De legfőképpen mi, mert hagytuk és nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, vagy többet azért, hogy a gyerekeink többek legyenek nálunk. Van még idő változtatni. Innen szép felállni.
Ma a szülő a gyerektől általában olyan távol van, mintha egészen más világban élnének. Egy átlag fiatal /aki 18 éves korára hivatalosan nagykorú/ az oktatási rendszernek köszönhetően élete végéig megmarad ebben az idióta világban. Egy testileg érett fiatal lelkileg hihetetlenül gyenge, szellemileg pedig üres. És ebben nem ő a hibás. Olyan mintha egy késleltető leépítő rendszer lenne beépítve mindannyiunkba.
Egy jól működő szerves társadalomban ez egészen másképpen működött. A régi világban még pontosan tudták, hogy a testi érettséggel párhuzamosan jelenik meg a lelki, szellemi érettség, ez akkoriban 16 éves korban történt. Bár úgy magyarázzák különböző területen gondolkodó tudósok, hogy mivel korábban is haltak meg az emberek régen, szükségszerű volt, hogy korábban is érjenek. De ha csak a korabeli uralkodókat, neves embereket nézzük, találunk jó néhányat, akik igen tisztes kort éltek meg, ma.
Egy olyan világban élünk, ahol az oktatási rendszerbe bekerült lélek se szellemileg, se személyiségében fejlődni nem tud. És ez nem jó világ. A tananyag manapság valódi ismeretet nem nyújt, csupán a „jobban tudás arcátlan gőgjét„ kapjuk meg és ezt visszük magunkkal. Ezen javítanunk kell, mindenkinek a saját területén.
A tanítás valójában információátadás embertől emberig, ami akkor a legerősebb, ha megvan a belső motiváció a gyerekben. A gyerekekre hat az iskola, a szülő, a társadalom, tehát számos hatásnak van kitéve. Így minden ott van körülöttünk, bennünk. A gyereknek azt kell átadni, amire szüksége van, és ezt érzések útján, mert a gyerek a maga módján gondolkodik, előbb érez, átél, és a gondolkodás csak később jön. Amikor ez kettő összekapcsolódik az a tudás. Igazából nem is kell a gyereket oktatni. Hiszen nem arra van szüksége, hogy ismereteket szerezzen az életről, hanem, hogy élje azt.
A szülőknek át kell vállalni a gyermeknevelés felelősségét az iskolától, vagyis vissza kell szereznünk azt a jogot, hogy a gyerekeinket valóban mi nevelhessük, így egy szebb világot teremthetünk nekik. Hiszen mindenkiben ott van az igény egy teljesebb életre, a boldogságra, amit igazán csak a természetben élhetünk meg.
Szerintem nem az iskolapadban dől el, kiből mi lesz, és nem kell feltétlenül jól tanulni ahhoz, hogy valamire vigyük az életben. Nem kell mindenkinek főiskolára, egyetemre járni, de még az érettségire sincs feltétlenül szükség. Ezzel szemben már kisgyerekkorban a tanulmányi, sport és egyéb versenyekkel versenyszellemet akarunk kialakítani a gyerekekben, és itt nem az egymás segítése, az egymásért küzdés, az ingyen kegyelem a cél. Itt végre találkozhattam olyan társasjátékkal, amelyik pont erről szól.
Vallás
A vallás területén találkozhatunk olyan eloszlatásra váró tévhitekkel, mint az eredendő bűn, vagy hogy egyáltalán van-e szükség az intézményesített vallásokra, melyek megosztják az embereket, a közösségeket aszerint hogy valaki keresztény, mohamedán, buddhista stb. Vallásra természetesen szükség van, a vallás egyben vállalás is. De ha mindannyian az isteni elrendelés szerint élnénk, akkor a mindennapjainkba beépülnének azok a szokások, amiket ma már csak a templomban tesznek.
Gyönyörű anyanyelvünk olyan egyszerűen és mégis csodálatosan fejezi ki az ember Istenhez való viszonyát. Isten=Jóisten. Akit így neveznek, hogy Jóisten, akarhat-e vajon rosszat nekünk? Ítélkezik-e felettünk? Jézus ezt mondja: „Én és az Atya egyek vagyunk”. Valamint azt is mondja, hogy az ítélkezés jogát nem kapta meg. Ebből következik, hogy Isten sem ítélkezik. Egyetlen dologgal kell majd elszámolnunk „odaát”, egyetlen kérdést tesz majd fel nekünk: KI VAGY TE? Erre a kérdésre kell ebben az életben megtalálnunk a választ.
A vallások a félelemre építenek. "Istenfélő emberek vagyunk" – mondjuk. De nem félni kell az Istent, még csak nem is hinni benne, hanem TUDNI, hogy van.
Teljes dolgozat megtekintése: ITT
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó