Megdöbbenünk az emberek szörnyű tehetetlensége láttán, pedig hogy igyekszik mindenki boldoggá tenni, megérteni, szeretni egymást, mennyire akarunk tetszeni egymásnak. A sajtó, a rádió és a televízió által naponta kapunk halálos adag dózist aljasságból, erőszakból, gátlástalanságból és őrületből. A gyűlések, felhívások, tüntetések, tiltakozások, a jelek szerint nem igazán segítenek abban, hogy megértsük egymást...
Mindannyian a magunk módján akarunk tenni valamit a világ jobbításáért és a békéért. De senkiben sincs kellő készség arra, hogy a megbékélésre való hajlandósággal ő vesse meg a béke alapját. Ezt mindenki a másiktól várja el. Mindannyian a másikat akarjuk bepanaszolni, megvádolni, felelősségre vonni. És már el is jutottunk Bábelbe. Megszállt bennünket Bábel szelleme, rajtunk van a zűrzavar és a sötétség átka.
Nem kellene végre elhallgatnunk, s a csöndben a fényre, szeretetre törekednünk, Isten lelkéhez folyamodnunk? Ha ez a szándék gyökeret ver a szívünkben, ha a Lélek kezd hatni bennünk, akkor majd csodálatos gyümölcsöket érlelhetünk.
Ezeket így nevezik:
szeretet, vidámság, béke, türelem, szívélyesség, jóság, hűség, szelídség, nyugalom és egyszerű élet.
Nem tudunk úgy élni, ha nincs aki szeret, aki törődik velünk, aki érez irántunk, akiben időről időre bízhatunk, és aki mindenkor szívesen fogad. Sok emberrel összekerülünk az életben, de csak kevesen vannak, akik be is lépnek az életünkbe, és összeforrnak velünk bensőséges bizalomban, mint egy jó családban. Kegyelem és áldás, ha jó emberek vannak körülöttünk, akiknél védelmet találunk, akiknél otthonra lel a szívünk.
Ilyen emberek nélkül az életünk sivár lesz és elviselhetetlen. Szörnyű dolog, ha nem akad senki, aki önkéntelenül tárt karral fogadna. Manapság rengeteg embernek nincs senkije, nincs aki szóba állna velük, aki a szívét egy kicsit is odaadná nekik. Pedig az ő szívüknek is megvan a gondja, az ő szívüknek is szüksége van egy kis melegségre és beleérző, segítőkész odafordulásra. Akik nem élik meg ezt a jóságot, főként a gyerekek, azok egész életükben hiányérzettel küszködnek. Vigyázunk hát rájuk és szeressük őket!