|
Egészséges közösség
Fekete Bence 2014.03.09. 17:22
A magyar ember a jövőben hisz. A nyugati szociológusok azt mondják, hogy mi magyarok amolyan nyugat-balkáni típusú emberek vagyunk, akiknek a gyerek a mindenük. Istenítjük a gyereket. Azt mondják, hogy „nem lehetséges, hogy nem tudnak másra gondolni!” Ők tudtak s ezért nincsen gyerek. Sajnos nálunk is ez a probléma kezd megjelenni. Azért nem fognak most menni a gyerekek Mikulásra várni, mert 14 év alatti gyerek a magyar családok 15%-ban van. Ebben pedig minden család bele tartozik. Ebbe a roma családok is benne vannak.
Azt mondja a magyar ember, hogy az az igazi család, ahol a szülők a saját maguk eszéhez mérten, a saját humán erőforrásukból, szellemi, gazdasági és lelki kapacitásokkal mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekeik náluk többek legyenek. Ez az a feladat, amit be kell tartani, mert ez a küldetése.
Az egész történelmet a magyar ember úgy fogja fel, mint a tudás gyűjtés folyamatát. Hogyan leszünk többek, testben, lélekben, szellemben? Mindennap meg kell cselekedni, hogy testben, lélekben, szellemben többek legyünk, és nemzedékről nemzedékre többet kell felmutatni. Ha ez sikerül, elvégezte a feladatát.
A magyar családok jelentős részében, akár mennyi probléma van, megpróbálhatják visszabontani, de a saját maguk tudásához képest, anyagi helyzetükhöz és a saját lelki erejükhöz képest, megtettek-e annyit, hogy többek legyenek a gyermekek? Vannak családok, ahol ez működött, de döntő többségében a közösség elrontotta az irányt. De van-e olyan város, vagy helyi közösség, vagy több család, 100-120 ember, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy a leszülető gyermek több legyen, mint ők maguk? Már nagyon kevés. És van-e olyan falu, ahol mindent megtesznek azért, hogy a gyerek több legyen? Mert amúgy ez a küldetés. A Jóisten mindig tudja, hogy mi a baj a világgal. Leküldi Önt, hogy megszülessen. Ez a megoldás. Csakhogy annak kellene kiteljesedni, akit ideküldött, nem pedig annak, akit az éppen aktuális kényszerek nevelnek. 7 éves kor után tönkreteszik a gyerekeket. Ha az lenne, akit ideküldött, akkor megoldaná a Világ gondjait. Szomorú azt látni, ahogyan leszületik egy gyógyító közénk és aztán az egész élete villanyóra leolvasásból áll.
Az elfogadás. Nekünk mindenki azt próbálja bemagyarázni, hogy az emberek nagy egysége, meg szeretete mennyire, de mennyire fontos. És fontos is! Erre azt mondják, hogy azért nincsen felállítva a karácsonyfa karácsonykor Brüsszelbe az utcán, mert az a mohamedánoknak a vallási szokásait sérti. Hát nem az volna elfogadásnak a lényege, hogy akkor felállítják a karácsonyfát, a másik meg fogja az imaszönyeget és kiteríti az utcára? Ez volna az elfogadás. Vagy ha az országban a különféle nemzetiségi és magyar hagyományokat együtt ünnepelhetnénk. Együtt, közösen. Mi az, hogy azért nem csinálunk semmit, mert akkor a másik érzékenységét sértjük? Hát pont ezzel sértjük. Ez az európai gondolkodás ostobaság! Magyarul értelmezhetetlen. Akkor mindenkit megszüntetünk, ugyan úgy éspedig megint mindenkit egymásnak ugrasztanak. Potosan így. Az a megoldás, hogy az egyik meggyújtja a gyertyát a karácsonyfánál, a másik pedig fogja az imaszőnyeget és imádkozik. Ez az elfogadás. Ha eltűrik egymást, az valami, de amúgy nem!
Ha tiszteljük egymást, különféle hagyományait, megtűrjük egymás mellett a különböző kultúrát, akkor fog megjelenni a szeretet, akkor lehet egészséges közösség, falu és város! Ha pedig 1 millió magyar gondolná így, itt az országban, vagy a Kárpát-hazában, megváltozna a világ is!
Vukics Ferenc előadása nyomán.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó