|
JÓ ÉS ROSSZ
Feketéné Réka 2014.03.04. 19:39
Életünk során bizony gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor emberek, jelenségek, történések fölött ítélkezünk. Attól függően, hogy számunkra kellemes vagy kellemetlen az a helyzet, amit emberek jelenségek, történések okoztak, kíméletlenül kimondjuk az ítéletet felettük, hogy jó vagy rossz.
De ha komolyan átgondoljuk mi alapján ítélkezünk, mi alapján döntünk, ráébredünk, hogy tulajdonképpen nincsen jó és rossz. Minden a Teremtő alkotása, az emberek, a jelenségek, a történések. Ezek vállalt sorsfeladatok, melyeket meg kell élnünk, meg kell tapasztalnunk itt a földi világban.
Emberek, rokonok, barátok, munkatársak okozhatnak nekünk rossz érzést, de ha jól belegondolunk, ré kell jöjjük, hogy ezek az érzések bennünk keletkeznek, a mieink, a másiknak nincs köze hozzájuk. Ezért nincs értelme a haragnak sem. Azzal is csak saját magunknak ártunk. Haragudni olyan, mint mérget inni és várni, hogy a másik haljon meg- tartja egy keleti bölcsesség.
Eldönteni emberekről, hogy közülük ki a jó és ki a rossz megint csak értelmetlen, azonkívül etikátlan is: az ítélkezés jogát ugyanis az ember nem kapta meg. Döntéseket mindannyian hozunk: ezek adott pillanatban jónak vagy rossznak tűnhetnek. És azt előre nem lehet tudni, hogy a döntésünk a jövőben mit, milyen helyzetet idéz elő akár saját magunk, akár másik embertársunk számára. Előfordulhat, és valljuk be, számtalanszor előfordult már mindenkivel, hogy egy bosszantó vagy kellemetlen helyzet, történés, döntés a későbbiekben pozitív eseményeket generált.
Másik ember fejével nem gondolkodhatunk. Mégis hajlamosak vagyunk kimondani: én az ő helyébe nem így tettem volna. Igen ÉN. De én nem Ő vagyok. Az ő /a másik/ érzéseivel, előéletével, hátterével ugyanazt tennénk, mint a másik. Sohasem tudjuk, hogy valójában mi zajlik a másik emberben.
Vizsgáljuk meg újra a kérdést: van-e rossz, gonosz ember? Senki nem úgy jön a világra, hogy jónak vagy rossznak van programozva. Mindenkinek vállalt sorsfeladata van. Az emberek nem jók vagy rosszak, az emberek olyanok amilyenek. Gonosz ember nincs. De tudatlan annál inkább. A tudatlanság haragot szül. A harag pedig gyűlöletet. Ez egy folyamat. Ahhoz, hogy ne keletkezzen bennünk harag, nézzük mindig a jelenségek hátterét. Borzasztó nehéz, de nem lehetetlen. Már említettem: a rosszat, a rossz, kellemetlen érzést mi teremtjük saját magunkban, nem a másik ember, még kevésbé Isten. Isten minden emberben ott van, és ha meglátjuk a másikban, meg tudunk bocsájtani. Ha elfogadjuk azt, hogy a másik /azzal, hogy vállalja a „gonosz” ember szerepét/ tükröt tart nekünk, azért, hogy meglássuk saját hibáinkat, gyengeségeinket, meg tudunk bocsájtani. És akkor nem alakulnak ki bennünk a különböző betegségek.
Senki se véletlenül teszi, amit tesz. Ha mindenkiben meg tudjuk látni az áldozatot, meg tudunk bocsájtani. Fogadjuk el, hogy az embereknek tulajdonképpen semmi bajuk nincsen egymással, csak valami félreértés /de én inkább félrevezetésnek nevezném: politika, média, rendszer/ folytán vitatkoznak egymással állandóan.
Mi a megoldás?
- Először is ne haragudjunk, de legalábbis ne ragadjunk benne a haragba. Értelmetlen.
- Lehet vitatkozni, kommunikálni, de a parttalan vitából ne legyen gyűlölködés.
- Vita során ne sértegessük a másikat, ne gázoljunk bele a másik önérzetébe, hanem a saját igényeinkről beszéljünk.
- Ne győzködjük a másikat a saját igazunkról, mindenkinek megvan a saját „igazságképe”.
- Ki kell tisztítani a lelkünket. Higgyük el, hogy minden rossz dolog, történés után jön valami jó, valami feloldás.
- Lássuk meg a másik emberben az embert, de inkább: Istent.
- Ne veszítsük el, Istenbe vetett hitünket, mert akkor az emberbe vetett hitünket is elveszítjük.
József Attila soraival búcsúzom:
„ Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.”
Szeretettel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó