|
"Testvérként kell egymás mellett élnünk"
Fekete Bence 2014.02.03. 07:43
"Testvérként kell egymás mellett élnünk"
"Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. Életét a felvidéki magyarságra tette föl. Amikor 1938-ban, az első bécsi döntéssel Hitler Magyarországnak jutatta Dél-Szlovákiát, örömkönnyeket hullatott, de aztán azt propagálta (sikertelenül), hogy mintegy ezer négyzetkilométernyi, többségében szlovákok által lakott területet Budapest juttasson vissza Szlovákiának."
Esterházy Jánosról aligha hallottunk. Példamutató politikai élete válasz volt a trianoni diktátumra. Cselekedeteiben egyszerre vezette racionalitás és az elszakított magyarság iránti érzelmi elkötelezettség. Megalkuvás nélkül képviselte a kisebbségi helyzetbe került magyarság érdekeit, küzdött a jogaik érvényesítéséért, de ilyen igyekezettel hirdette a közös múltból fakadó egymásra utaltságot magyaroknak és szlovákoknak egyaránt.
„Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. Életét a felvidéki magyarságra tette föl. Amikor 1938-ban, az első bécsi döntéssel Hitler (szerk.: persze Horthy elszántsága nélkül a németek önszántukból nem csatolták volna vissza Magyarországhoz Felvidéket) Magyarországnak jutatta Dél-Szlovákiát, örömkönnyeket hullatott, de aztán azt propagálta (sikertelenül), hogy mintegy ezer négyzetkilométernyi, többségében szlovákok által lakott terület Budapest juttasson vissza Szlovákiának. Kassán hatalmas örömmel fogadta a fehér lovon bevonuló Horthy Miklóst, de a kormányzótól a szlovákok jogainak tiszteletben tartását kérte.
<Antiszemita szellemben nevelkedtem, antiszemita vagyok és az is maradok> - írta magáról, ám parlamenti képviselőként nem szavazta meg 1942-ben a szlovákiai zsidótörvényt.
Esterházyt Szlovákiában sokan fasisztának tekintik. Ha az lett volna, aligha internálták volna német nemzetszocialistákat kiszolgáló szlovák Tiso regnálása alatt, később aligha körözte volna a Gestapo és aligha kényszerült volna bujkálni a magyar nyilasok elől.
A háború után tiltakozott a Csehszlovákia magyarellenes intézkedési ellen, elutasította a benesi dekrétumokat és bizonyítani akarta pártja, az Egyesült Magyar Párt erkölcsi tisztaságát. 1945. április 20-án fölkereste Gustáv Husákot, aki akkor belügyi megbízott volt. Husák elrendelte a letartóztatását és átadta őt a szovjet hadseregnek. A Szovjetunióban büntetőtáborba küldték, amit 40 kilósra fogyva, fogait és haját kihullatva túlélt – a tüdőbaj örökre vele maradt.
Közben, távollétében Csehszlovákiában halálbüntetést kapott, mondván, együttműködött a németekkel és szlovák fasiszta pártokkal. Családja és barátai közbenjárására végül a halálos ítéletet életfogytiglanra enyhítették. 1657-ben a mírovi börtönben halt meg Csehországban.
Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem engedélyezték, és földi maradványainak hollétéről máig nincs pontos adat.
Esterházy Oroszországban 1993-ban rehabilitálták. Történtek lépések boldoggá Avatásának érdekében is. <Esterházy úgy vélte, testvérként kell egymás mellett élünk a Kárpátok alatt és meg kell keresnünk a szlovák-magyar kiegyezés módját” – írta róla Janek István történész. A politikus grófnak szobra van Lakiteleken, teret neveztek el róla Újpesten. Kassán egy magánház udvarán avattak emlékművet nemrégiben, miközben néhány szlovák szervezet tagjai „fasiszta magyarok” kiáltássokkal igyekeztek zavarni az ünnepségen.”
Tarsoly 2013. júliusi számából
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó