|
Magyar magas kultúra
Fekete Bence 2014.01.29. 18:06
A magyar kultúrát hosszú évszázadokig senki nem kutatta. 1855-ben adja ki elsőként magyar népmese gyűjteményét Erdélyi János, aki az elsők között ismertette az emberekkel a magyar népi költészetet. Sírján az alábbi felirat olvasható: ”A nemzetet saját lelkével megismertetni.... ez volt a feladata... dicsőség neki, mert megoldotta...” Sokat tett mellette Csokonai V. Mihály, Petőfi Sándor, és Arany János is. A nép megismerését Herman Ottó is elsőként kutatta, ő azonban másképp. Életmódjáról ad számot több könyvében is. Külön népdalokat, népmeséket nem gyűjtött, de talált, s ezeket sem hagyta veszni a nagy forgatagban. Megörökítette ezeket is rendre, beleépítve könyveibe.
A képről: A magyar középcímer, melyben a Szent Korona országainak címere szerepel, háttérben: Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, Bosznia, Fiume.
Egységben a Magyar Királysággal.
A baranta célja
A baranta céljait Kodály fogalmazta meg először, 1939-ben: ” A magyar kultúra örök harc a hagyomány (népi műveltség) és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s ezt is szervesen magába olvasztja...”
A magyar kultúrában nem jelenik meg a népi műveltség, átvette a szerepét az idegen tömegkultúra. A népi tudást igyekszik rendszerezni, élhetővé tenni a mai korban a baranta és a nemzet műveltségét felemelni magas kultúrává.
A magyar nép azért harcol folyamatosan egymással, mert nincs közös műveltsége. Ezért homogén nemzetet kell tudni létrehozni. Ami az egységes nemzetet bontja (politikailag, vallásilag…), mind hiba. A táji jellegű hagyományokat mozzanataiban összerakja a baranta. De nem csak mozgást, hanem népdalt is összeköt elemeiben. A „Betyárnóta” c. népdalt (ld. itt) a baranta tette össze. Addig a versszakok csupán egy-egy részét énekelték csak el. A Kárpát-medence több vidékéről is hallható volt ez a népdal, de nem volt egyberakva, ahogyan az az alábbi link vieóján is hallható. Több táji jellegű hagyomány is hasonlóan kárt szenvedhetett. A hagyományokat pedig tovább lehet fejleszteni. Ahogyan ezt az „Én vagyok az aki nem jó” kezdetű népdalnál (ld. itt) is tették, vagy ahogyan a barantások teszik/tették a botforgatás, a botvívás, a birkózás, terén is. Ez teszi lehetővé a fejlődést.
A nemzet egységét segítheti létrehozni az információs hálózat fejlődése. Csonka-magyarországi fiatalok ismerjenek meg határon túli magyarokat is! Személyesen gyűjthetnek tapasztalatot tőlük. Hiszen ha meg van a lehetőség, ki lehet használni. Nekem is vannak nem magyarországi magyar ismerőseim. Hallgassuk meg őket! Vannak még táj-nyelvek, melyeket nem sikerült eltűntetni az oktatási rendszerrel, az irodalmi nyelv bevezetésével azonban a belső-magyarországi régiókból szinte teljesen eltűntek. Szegeden még sokan őrzik az „ö”-s kiejtést, de itt van Kalocsa is! Székelyföldön a mai napig ízesen beszélnek, képi jellegben, , ahogyan őseink is tették, nem fogalmakban, mint most!
Az irodalmi nyelv bevezetése német mintára készült. De nálunk felesleges volt, hiszen 80-90%-ban egyeztek a szavak, és meg is értették egymást az emberek, élhettek bárhol. Azonban a németek nem értették meg egymást, ha nem azonos tájon éltek. A német nemzet egységét csak így bírták megőrizni, és sajnos Magyarországnak is követnie kellett e példát. Az egységes és az egyszínű nagyon különböző. Nekünk magyaroknak megadatott sokszínűeknek lenni. Sok nemzettel sok évszázadon át egységes hazában élhettünk, különböző nyelveken, mégis megmaradtak magyaroknak, mert egységben éltek egymással, s bár különböző nyelven beszéltek. Jelenleg sokszor használják az egységes szót, pedig az egyszínű sokkal inkább helyesebb, de olyat bizony senki se akar...
Kodály (1977) ”célja: a homogén nemzet, melynek minden egyes tagja a közös életcél tudatában végzi a ráeső feladatot...”
A homogén nemzet, egységes nemzet, ami lehet sokszínű is, de közös cél vezérli a nemzet tagjait. Az egyneműt, egyezőt, és hasonló szavakat sokszor az egységes szóra fordítják, direkt vagy indirekt módon, mert a társadalom szereti az egységet, de az egyneműt, egyhangút, egyszínűt (és együgyűt) nem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó