|
Társaslélektan alapjai
Fekete Bence 2014.01.28. 20:05
Társaslélektan
Alapja, hogy egy emberekről nem tudunk következtetéseket levonni, hanem mindig valamilyen közösségi munkájához viszonyítunk. Egyénekről nem tudunk levonni következtetéseket, mert valamihez viszonyítunk, és az az egyén környezete; ott mit hozott létre. Tudományos tényen kívül, művészi megfogalmazása is létezik: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat" – írja József Attila.
A társaslélektan olyan lelki folyamatokat vizsgál, amelyek az ember társas élet fejlődésének és általános értékű közös szellemi termékek keletkezésének alapjául szolgálnak. A közösség együtt hoz létre értékeket, nem az egyén önmaga, sőt a lükői szintézis (Lükő Gábor gondolata) felöleli a keleti népek és a magyarság, valamint a Kárpát-medence népcsoportjai kulturális kölcsönhatásának mélyreható, sok szempontú összehasonlító történeti vizsgálatát (nyelv, népzene, díszítőművészet, szöveg- és népzene). A magyar lélek képtelen a megosztottságra. Mindent egészében kíván megérteni.
Álljon itt egy matematikai példa: A keleti és a magyar gondolkodásmód is azonos. Míg a nyugati analizál, – minden problémát részeire bont, majd azok részigazságait próbálja egyeztetni, ami sok esetben lehetetlen (faktoros viszonyítási vizsgálat során 100 részfeladatból, a száz egyébként jó megoldásból az egészre viszonyítani 100!, azaz száz-faktoriálist jelent. Nincs ennyi szám.) – addig a magyar és keleti gondolkodást analógiás, azaz minden problémát egészben értelmez, hasonlítja a már sikerrel megoldott problémához, a különbségeket is figyelembe véve.
Nem csupán a problémamegoldás azonos, hanem a szavak képi értelmezése is. Mi magyarok képekben beszélünk leginkább (sajnos egyre kevesebbet, okát ld. később), akár az észak-amerikai testvérnép indiánok, és a japánok beszélnek még hasonlóképpen.
Tehát a problémák sem, és a kultúra sem szakítható darabokra, de a tudomány sem! A szakosodott világban a tudóstársadalom csak úgy lépheti át saját korlátait, ha ismereteket szereznek legalább a társtudományokból. A magyar gondolkodás azt mondtatja mindannyiunkkal, hogy sok-mindenhez kell érteni. Ahogyan a múltban (50-60 éve is) tudtak őseink házat építeni, állatokkal bánni, embert gyógyítani, földet művelni, és bizony értettek az időjáráshoz, az időjósláshoz, a csillagok járásához, és filozofáltak is, sőt táncoltak, énekeltek, művészkedtek is, és a férfiak birkóztak, botot, kardot forgattak, stb. Úgy tartották, ha valaki ezeket nem tudja, akkor az nem is igazán ember. A mai világban pedig nem tanítóra, papra, orvosra, vajákosra van szükség, hanem emberre! Teremtő munkát végző emberre. Ha ember van, akkor a világ problémái is megoldódnának.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó